Egész életemben gyerekekkel foglalkoztam. Hol, tanítóként, hol középiskolai tanárként, hol dráma- vagy zoopedagógusként, esetenként terapeutaként, kulturális menedzserként vagy játszóházvezetőként.
A munkám során mindig ők voltak középpontban, minden figyelem rájuk irányult.
Amióta anya lettem nincs ez másképp a magánéletemben sem.Az elmúlt évek alatt azonban egyre többször vetődött fel bennem a kérdés, figyelve a túlhajszolt, kialvatlan, megfelelni igyekvő anyákat - köztük magamat is -, hogy HOL VANNAK AZ ANYÁK, A SAJÁT TÖRTÉNETEIKBEN?
Mi anyák, minden nap toppon vagyunk a szerepeinkben. Gondozzuk a gyerekeket, igyekszünk lekötni a figyelmüket, energiáikat, vezetjük a háztartást (meg sem próbálom részleteire bontani a feladatokat, amik ide tartoznak, mert oldalakat töltene be a felsorolás), eközben szerető (házas)társak, megértő barátnők vagyunk, és persze próbálunk a munkában is helytállni vagy éppen visszatalálni a munka világába, hogy ne érezzük feleslegesnek magunkat, mert CSAK ANYÁK VAGYUNK. Mindezt a tökéletességre törekvés és a felelősség nyomása alatt, hogy jól csináljuk, mert ezt várják tőlünk.
Nem csoda, ha néha kiborulunk, ha azt suttogjuk magunknak: „Szabira akarok menni!”, „Elég volt!” – perszer csak titokban, bele a párnák közé, mert anya mindig toppon van.
A minap olvastam egy tanulmánysorozatban az alábbi gondolatokat: „Családanyaként, amíg a gyermekek kicsik, nem igazán látunk túl a saját családunkon. Hajlamosak vagyunk intoleránssá válni. A mindennapokban a saját életmódunkat tekintjük mérvadónak. A baráti társaságunk beszűkül a hasonló gondolkodású és életmódú emberekre. Nem kell nagy véleménykülönbségekkel szembesülnünk. Anyaként ezen a kis kényelmes területen kell boldogan élnünk. Azért, hogy a jelenlegi életformánkat normálisnak tartsuk, megtagadjuk a másfajta és változatosabb élet iránti vágyunkat. Megtagadjuk azt, ahogyan korábban éltünk.”
Anyák! Itt az ideje változtatni, itt az ideje, hogy kilépjünk a megszokott viselkedésmintákból és gondolkodásmódunkból, itt az ideje kiállni egy kicsit magunkért, mert FONTOSAK VAGYUNK!
Mert ne feledd: ha mi jól érezzük magunkat, akkor boldogok a számunkra fontos emberek is!
HA ANYA JÓL VAN, MINDENKI JÓL VAN!
Merj változtatni, mert az anyai jóllét neked is jár!
