Amikor kisgyermekes anyukaként a reggeli feladatokat letudva (hajnali 6 óra (Jesszus!!) felkelés, pelus csere (a gyereknek!), ’mitvegyekfel’ vita jó hosszan, végre megvan (kb. az ötödik szerelés), öltözhetünk, férjtől rövid búcsú (Este nem kell hoznod kenyeret, majd hívlak!), reggeli (Az nem jó,…

Harmincas évei vége felé járó nő ül velem szemben! Szemeiből és egész lényéből erős tudatosság és boldogság árad. Nevet, ahogy leülünk, és közben elmagyarázza a kislányának ki vagyok én, hogy beszélgetni fogunk, ha anya kell, itt van, de most olvasson egy kicsit mesét a babájának. A két év körüli…

Most szeretek anya lenni. Szeretem, amikor felhangzik - még hajnali kettőkor is, a kötelező morgások dacára -, hogy „Aaannnyaaaa!”; szeretem hallgatni akár fél órán át, hogy „Nem akarom! Nem kell! Menj innen! Nem! Nem!”; szeretem, ha egész nap a nyűgös, nyöszörgő hangok duruzsolnak a fülemben,…

Jó anya vagy, még ha nem is ezt mondják rólad! Jó anya vagy, mert nem úgy csinálod a dolgokat, ahogy a NAGYKÖNYVben áll! Jó anya vagy, mert azt gondolod magadról!   Jó anya vagy, akkor is, ha a babád lombikkal fogant, betegségek, műtétek, vetélések, lemondás, bizakodás kereszttüzében; ha örökbe…

Rossza anya vagy, mert azt gondolod magadról! Rossz anya vagy, mert azt mondják rólad! Rossza anya vagy, mert nem úgy csinálod a dolgokat, ahogy a NAGYKÖNYV-ben áll!    Rossz anya vagy, ha a babád lombikkal fogant (Az nem is normális terhesség, megerőszakolod a természetet!), örökbe fogadtad…